Enciklopédia

A .: a farokalatti vagy anális úszó jele (halak vázrendszere)

aestivatio : " nyári álom" állapota, kedvezőtlen nyári időjárási tényezők esetén (pl.: aszályos időszak) egyes élettevékenységek időleges korlátozása (kétéltűek)

alfaj: fajon belül a törzsfajtól egy vagy néhány, öröklődő tulajdonsában eltérő, önálló elterjedési területten rendelkező egyedek összessége (alpesi gőte)

anadrom halfajok: szaporodásra a tengerekből édesvizekbe vándorló fajok ( viza)

anális úszó: a végbélnyílás és a farokúszó között elhelyezkedő farkalatti úszó másik neve

alsó állású száj: olyan száj, amelynél a felső állkapocs túlnyúlik az alsón, ezért a szájrés lefelé irányul (paduc, bagolykeszeg)

amplexus: a farkatlan kétéltűek hímjeinek a szaporodási időszakban a nőstényt átkaroló magatartása

anális úszó: farokalatti úszó

aorta : a szívből közvetlenül kiágazó, artériás vért szállító főverőér

área : egy faj elterjedési területeinek az összessége

artériás vér: oxigéndús vér

ásósarkantyú:a barna ásóbéka hátsó lábán fejlődő kemény elszarusodott képlet, aminek segítségével ássa be magát az állat a talajba

automatia: a szív önálló működése, amely nagymértékben független a felsőbb idegi szabályozástól ( halak, kétéltűek).

átszexálás: a halak nemének hormonadagolással történő megváltoztatása

bajuszos béka: a valódi békafélék közül (hazánkban három fajának) azoknak a köznapi megnevezése, amelyeknek a szeme mögül egy sötét sáv indul ki a test felé ( gyepi béka, mocsári béka, erdei béka)

bajuszszálak: hosszabb-rövidebb húsos bőrfüggelékek a száj környékén, amelyek a tapintásban és az ízérzékelésben játszanak szerepet (halak )

barna béka: a valódi békafélék közül (hazánkban három faj) azoknak a köznapi megnevezése, amelyeknek a szeme mögül egy sötét sáv indul ki a test felé ( gyepi béka, mocsári béka, erdei béka). Ezek teste általában sötétbarnás színezetű.

békés halak: apró állatokkal és növényi eredetű anyagokkal táplálkozó halak (ponty)

bennszülött (endemikus) fajok: olyan fajok, amelyek jelenleg is azon a szűk elterjedési területen (área ) élnek, ahol feltehetőleg kialakultak

Berni Konvenció: Az Európai Tanács által létrehozott nemzetközi természetvédelmi egyezmény, amely a vadonélő flóra és fauna valamint a természetes élőhelyek megőrzését szabályozza (Convention on the Conservation of the European Wildlife and Natural Habitats, 1979, Bern).

biológiai védekezés: egyes, gazdasági veszteséget okozó élő szervezetek ellen a természetes ellenségek kel történő védekezés

bognártüske : egyes halaknál ( ponty, kárász, márna) a hátúszó és az anális úszó elején található erős, fogazott csonttüske

bőrcsontok: porcos kezdemény nélküli, a bőr irharétegében képződő csontok

bőrlégzés: a kültakaró felületén keresztül történő, a test és a környezet közötti gázcsere ( farkatlan kétéltűek)

C .: a farokúszó jele ( halak vázrendszere)

cikloid pikkely: rugalmas, kerekded, sima felületű pikkely ( halak kültakarója)

csontvértek: ganoid pikkelyek kezdeményeinek összeolvadásával kilalakuló bőrcsontok a tokfélék testén ( kültakaró)

D.: a hátúszó jele ( vázrendszer)

dekapitált állat: kétéltűek anatómiai vizsgálatánál alkalmazott módszer, a fej eltávolítása.

devon: földtörténeti kor, az  óidőben mintegy 50 milió évet felölelő geológiai időszak (395-345 millió év között)

dévérzóna: a nagyobb folyóvizek lassú, alföldi szakasza ( halélőhelyek)

diploid sejt: kétszeres kromoszómakészletű (2n) sejt, amely az illető fajra jellemző kromoszómákat két-két példányban tartalmazza

domolykózóna: a változó vízhozamú kis folyók felső szakasza ( halélőhelyek)

dorozsma : másként nászkiütés, egyes halak bőrén a szaporodás időszakában megjelenő szaruszemölcsök neve

durbincszóna: a nagy folyóvizek legalsó, torkolati szakasza ( halélőhelyek)

ebfog : a többi fog közül jelentősen kiemelkedő nagyobb fog, amely elsősorban süllőt jellemzik

elazmoid pikkely: zománcréteg nélküli, viszonylag lágy és rugalmas pikkely, amely fejlettebb halainkat jellemzik ( halak kültakarója)

endemikus: bennszülött, az  área csak egy adott kisebb térségre korlátozódik, a faj ezért szűk elterjedésű

endokrin mirigy: belső elválasztású mirigy, amelynek nincs kivezetőcsöve, a sejtek által termel váladék (hormon) közvetlenül a testfolyadékba kerül.

eszmei érték : törvényesen védett élőlény pénzben (forintban) kifejezett értéke. Állatok esetében a védett fajok -e 2 000-50 000 Ft. lehet, a fokozottan védett fajok esetén az  100 000, 250 000 vagy 500 000 Ft. lehet.

fajhibrid: két különböző faj együtt szaporodó egyedének utódja

fajlagos tilalom : egyes halfajoknak a szaporodás időszakára vonatkozó fogási tilalma ( a halak védelme)

fakultatív neoténia: Csak egyes esetekben bekövetkező olyan egyedfejlődés, ahol az állat még azelőtt eléri az ivarérettségét, mielőtt teljesen kifejlődne ( kétéltűek).

faroknyél : a faroknak az anális úszó hátsó szélétől a farokúszó tövéig terjedő része

fauna: egy adott terület állatvilága, az ott található fajok összessége

felső állású száj: olyan száj, amelynek szájrése fölfelé néz, mivel az alsó állkapocs túlnyúlik a felsőn ( garda)

fitoplankton: a plankton ban lévő növényi szervezetek összessége

FM : Földművelésügyi MInisztérium (1998-ig használt megnevezés)

fogképlet: az alsó garatcsonton lévő fogak elrendeződését és számát kifejező képlet (halak vázrendszere)

fültőmirigy: a fültájékon elhelyezkedő csöves szerkeztű külső elválasztású (exokrin) mirigy, amely méregmiriggyé is módosulhat ( varangyok)

ganoid pikkely: fogzománchoz hasonló ganoinréteggel fedett merev pikkelyek, amelyek halaink közül a tokféléket jellemzik ( halak kültakarója)

garatfog: a pontyfélék és a csíkfélék alsó garatcsontján fejlődő fogak, amelyek a táplálék aprításában részt vehetnek, de szűkebb értelemben vett rágásra nem alkalmasak

habitat: élőhely, egy faj populációjának megjelenési területe

Habitat Direktíva : A  Berni Konvenció Állandó Bizottsága által 1992-ben elfogadott ajánlás: "Útmutatás a természetes élőhelyek, valamint a vadonélő flóra és fauna megőrzésére" (Directive on the conservation of natural habitats and of wild fauna and flora). Ez tűzte ki céljául a Natura 2000 nevű ökológiai hálózat kialakítását.

haltej: a hím halak heréjében termelődő spermiumok tömege

haploid sejt: egyszeres kromoszómakészletü (n) sejt, amely az adott fajra jellemző kromoszómákból csupán egy-egy példányt tartalmaz

hártyás labirintus: a halak halló-egyensúlyérző szerve ( halak érzékszervei)

hasvértek : a tokfélék hasának két oldalán hosszanti sorba rendeződött bőrcsontok

( halak kültakarója)

hátvértek : a tokfélék hátán sorakozó bőrcsontok ( halak kültakarója)

heterocerk farokúszó : tokféléinkre jellemző részaránytalan farokúszó, amelynek felső lebenye sokkal nagyobb az alsónál ( halak vázrendszere)

hibrid: két faj, alfaj vagy változat egyedének utódja

hibridizáció: (keresztezés) az a folyamat, amely során két önálló faj, alfaj, változat vagy fajta egyedei egymással párosodva utódokat hoznak létre

homocerk farokúszó: fejlettebb halaink jellemző farokúszója, amelynek alsó és felső fele kb. azonos alakú és méretű, különbség köztük csupán a belső vázban mutatkozik ( halak vázrendszere)

ikra: a nőstény halak petefészkében képződő és íváskor kibocsájtott petesejtek tömege

indikátor faj: (jelző faj) olyan ökológiailag szűktűrésű ( sztenoök) faj, amely populációs szinten, előfordulásával gyorsan reagál a környezeti tényezők kismértékű változására is

ívás: a halak és a farkatlan kétéltűek szaporodása, amelynek során ivartermékeiket, a petesejteket és a hímivarsejteket a vízbe kibocsájtják

kannibalizmus: fajtárs egyedének elfogyasztása

karbon : földtörténeti kor, az  óidőben mintegy 75 milió évet felölelő geológiai időszak (345-280 millió év között)

karolóreflex (amplexus): a farkatlan kétéltűek hímjeinek a szaporodási időszakban a nőstényt átkaroló magatartása

katadrom halfaj : szaporodni az édesvizekből a tengerekbe járó faj (. angolna)

keserűfog: a pontyfélék alsó nyakszirtcsontjának alján található csontnyúlvány szaruval bevont, foghoz hasonló rágólapja, amely a garatfogakkal szemben helyezkedik el

KöM: Környezetvédelmi Minisztérium

középidő: földtörténeti korszak, mintegy 160 millió évig számított geológiai kor, szakaszai a triász, jura, kréta időszak (225-65 millió év között)

lárvaszülés: A nőstény állat testében kifejlődnek a peték és az így kialakult lárvák jönnek a világra (foltos szalamandra)

Lc: a halak standard testhosszának jele

Lt: a halak teljes hosszának jele

limnofil fajok: a folyók lassú szakaszait és az állóvizeket kedvelő fajok

Lin. lat .: az oldalvonal latin nevének (linea lateralis) rövidítése a pikkelyképletekben (halak kültakarója)

márnazóna: a folyók közepes sodrású, többnyire dombvidéki szakasza (halélőhelyek)

meiózis : az ivarsejtek kialakulására jellemző olyan sejtosztódás, amelyben egy diploid sejtből végül négy haploid sejt alakul ki ( ivarszervek)

metamorfózis: átalakulás ( farkatlan kétéltűek kifejlődése)

méretkorlátozás: mérettilalom

mérettilalom: egyes halfajok meghatározott méretűnél kisebb példányaira vonatkozó fogási tilalom (a halak védelme)

mimikri: alak- és színutánzás, amellyel az állatok a kültakarójuk színével alkalmazkodnak és hasonlóvá válnak környezetükhez ( zöld levelebéka)

MME: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, az ország legnagyobb természetvédelmi társadalmi szervezete

MME Hajdú-Bihar megyei Csoport, Kétéltű és Hüllővédelmi Szakosztály : az MME 3. sz. Helyi Csoportjában létrehozott, elsősorban a Nyírség és Debrecen környékének kétéltű és hüllőfaunáját kutató és védő szakmai csoport

nászruha: A nászidőszakban jellemző szinesebb vagy formagazdagabb kültakaró elváltozás, amely elsősorban a hímek sajátossága ( mocsári béka)

neoténia: olyan egyedfejlődés, ahol az állat még azelőtt eléri az ivarérettségét, mielőtt teljesen kifejlődne ( kétéltűek).

obligát neoténia: Rendszeresen bekövetkező olyan egyedfejlődés, ahol az állat még azelőtt eléri az ivarérettségét, mielőtt teljesen kifejlődne (kétéltűek).

OKTH : Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (a jelenlegi Természetvédelmi Hivatal jogelődje 1988-ig)

oldalszerv: a halak áramlásérzékelő szerve (érzékszervek)

oldalvonal: az oldalszerv nyílásaiból összeálló vonal a hal törzsén és farokrészén

ondótok: a hím farkos k étéltű által vízbe lerakott kocsonyás tok, amely az állat hímivarsejtjeit tartalmazza

osztott úszósugár: villásan elágazó úszósugár

osztatlan sugár: elágazás nélküli úszósugár

otolitok : hallókövek, csontszerű mészképződmények, amelyek a halló-egyensúlyérző szerveben találhatók (érzékszervek)

ovipar : peterakással szaporodó állat

ovovivipar: olyan szaporodás, ahol a nőstény eleven lárvákat hoz a világra

óidő: földtörténeti korszak, mintegy 245 millió évig számított geológiai kor, szakaszai a kambrium, ordovicium, szilur, devon, karbon, perm időszak (570-225 millió évvel ezelőtt)

őshonos faj: mindaz a faj, amely az utóbbi 2 000 évvel ezelőtt már a Kárpát-medencében megjelent. (a 96/LIII-as sz. a természet védelméről szóló törvény definíciója szerint)

P.: a mellúszó jele

paduczóna : a bővizű folyók síkságra lefutó, de még aránylag gyors szakasza (halélőhelyek)

paraszimpatikus idegrendszer: a vegetatív idegrendszernek az a része, amely a szervezetet energiatartalékainak feltöltésére készteti

petecsomó: a kétéltűek által lerakott peték halmaza, amely alakja általában fajra jellemző

petezsinór : egyes kétéltűek által lerakott peték hosszú kocsonyás fonálon, a -on rögzülnek (varangyfélék)

perm: földtörténeti kor, az óidőben mintegy 55 milió évet felölelő geológiai időszak (280-225 millió év között)

pérzóna : a folyók forrástól távolabb eső felső szakasza (halélőhelyek)

pikkelyképlet : az egyes fajok pikkelytakaróját jellemző, a pikkelysorok számát feltüntető, fajra jellemző formula ( halak kültakarója)

pipálás: a halak vízfelszíni tátogása, ami rendszeint oxigénhiány esetén jelentkezik

( halak légzése)

pisztrángzóna: a folyóvizek forráshoz közeli, legfelső szakasza (halélőhelyek)

plankton: azoknak a többnyire apró, lebegő életmódot folytató vízi élőlényeknek az összessége, melyeknek saját mozgása a víz áramlásához képest elhanyagolható

poikiloterm: változó testhőmérsékletű állat, olyan faj, amelynek a testhőmérséklete nagyrészt a környezet hőmérsékletétől függ

populáció: népesség, azonos fajú egyedek szaporodási közössége, vagy valamilyen ökológiai szempont szerint csoportosított közösség.

reofil faj: a patakokat és a folyók gyorsabb szakaszait lakó áramláskedvelő faj (pisztrángfélék)

rezonátor szerv: a farkatlan kétéltűek hangadó szerve ( valódi békafélék)

spermatophor: ondótok, a hím farkos kétéltű által vízbe lerakott kocsonyás tok, amely az állat hímivarsejtjeit tartalmazza

spermatheca: ondótok, a hím farkos kétéltű által vízbe lerakott kocsonyás tok, amely az állat hímivarsejtjeit tartalmazza

spermium : spermasejt vagy hímivarsejt

Squ.: oldalvonal nélküli halak pikkelyképletében a pikkelyszám jelölésére használt rövidítés

standard testhossz: a halak nak az orrcsúcstól a farokúszó kezdetéig mért hosszúsága

sügérzóna: a változó vízhozamú kis folyók alsó szakasza ( halélőhelyek)

szaglógödör: a halak orrtájékán elhelyezkedő, vakon végződő szaglószerve

szájhasíték: zárt állkapcsok mellett a szájrés oldalról látható vonala ( halak táplálkozása)

szimpatikus idegrendszer: a vegetatív idegrendszernek az a része, amely a szervezetet energiatartalékainak mozgósítására serkenti

szinttájak: a folyók egymást követő, meghatározott halfajokkal jellemezhető szakaszai, amelyek a víz sebessége, oxigéntartalma és egyéb jellemzők tekintetében különböznek egymástól ( pisztrángzóna, pérzóna stb. halélőhelyek)

szomatikus idegrendszer: az idegrendszernek az a része, amely a szervezetnek a változó külső körülményekhez való alkalmazkodását segíti elő

sztagnofil faj : a mocsaras élőhelyeket kedvelő fajok ( compó)

sztenoök faj : a környezet változásaira igen érzékeny, szűktűrésű faj ( indikátor faj)

teljes testhossz: a halaknak az orrcsúcstól a természetes tartású farokúszó leghátsó pontjáig mért hossza

territórium: az a tér, ahol egy élőlény egyedének vagy szülőpárjának valamely élettevékenységéhez szükséges források találhatók és ezt a területet többnyire hím a fajtársakkal szemben védelmezi ( territóriális magatartás)

territóriális magatartás: egy állat a saját élettevékenységét biztosító terület ( territórium) védelmezésére vagy a fajtárs territóriumának megszerezésére irányuló viselkedésforma

tilalmi idő: az a naptári időszak, amely alatt az illető faj példányait - az eredményes szaporodás elősegítése érdekében - tilos kifogni

tiszavirág: legnagyobb kérészünk, a Palingenia longicauda, védett faj!

tolerancia : tűrőképesség,  jelzi, hogy a környezet változását milyen mértékben viseli el az élőlény ( euriök, sztenoök)

torpor állapot: a kedvezőtlen téli időszaban lelassult élettevékenységgel jellemezhető állapot ( kétéltűek)

triász: földtörténeti kor, a  középidő ben, mintegy 30 milió évet felölelő geológiai időszak (225-195 millió év között)

unkareflex: az unkafélék védekező magatartása. Veszély esetén az állatok hátukat homorítják és kivillantják riasztó sárgás vagy vörös színű hasoldalukat.

úszóhólyag: a halak hidrosztatikai szerve, amely a hallásban is szerepet játszik (halak izomzata, mozgása, érzékszervei)

úszósugárképlet: az úszók osztatlan és osztott sugarainak számát feltüntető formula, amely többnyire fajra jellemző (halak vázrendszere)

V.: a hasúszó jele

védett faj: jogszabály által védetté nyilvánított faj. (a halak, kétéltűek védelme)

vegetatív idegrendszer: az idegrendszer azon része, amely összehangolja a belső szervek működését, szabályozza a létfenntartással és szaporodással kapcsolatos szervi működéseket

vénás vér : oxigénben szegény, széndioxidban dús vér, amely a légzőszerv felé mozog

vizibéka: azoknak a békáknak a gyüjtőneve, amelyek egész életük során vízben vagy vízközelben élnek (zöld békák)

vivipar : elevenszülő, önállóan életképes utódot a világra hozó élőlény (szúnyogirtó fogasponty)

vörös izom: olyan harántcsíkolt izom, amelynek rostjai a sok plazmától sötétebb színűek (izomzat és mozgás )

Vörös Könyv: az egyes országokban a veszélyeztetett növény- és állatfajokat összegző természetvédelmi célú kiadvány. Hazánkban először 1989-ben elent meg.

Wolterstorff-index: a tarajos gőte fajcsoport egyes önállóan leírt fajainak megkülönböztetését teszi lehetővé. Megadja a mellső végtag hosszának százalékban kifejezett arányát az azonos oldalon lévő elülső és hátsó végtagok között mért távolsághoz.

zigóta: a megtermékenyült petesejt

zooplankton: a planktonban lévő állati szervezetek összessége (plankton)

zöld béka: a tavi-, kis tavi- és a kecskebéka gyüjtőneve

zsírúszó : egyes fajoknál ( pisztránfélék,  törpeharcsafélék) a hát- és a farokúszó között elhelyezkedő, úszósugarak nélküli zsírtartalmú bőrlebeny

96/LIII. sz. törvény: a természet védelméről szóló törvény, amelyet a Magyar Parlament 1996-ban szavazott meg. Jelenleg ez szabályozza a magyar természetvédelem tevékenységét.