213. Erdei béka (Rana dalmatina Bonaparte,1840)
Rend: Farkatlan kétéltűek (Anura)
Család: Valódibéka-félék (Ranidae )
Angol neve: Agile frogNémet neve: Springfrosch

Védett. Eszmei értéke: 2 000 Ft.

Viszonylag szűk elterjedésű "bajuszos" béka. Az összefüggő area a Pireneusoktól indulva folytatódik Franciaországon keresztül Közép-Európán és Dél-Európán keresztül. Délen a görög szigetvilág, valamint Szicília adja az elterjedés határát. Dánia, Svédország és Törökország területén elszigetelt állományai ismertek.Élőhelyeit a nedves erdők és rétek jelentik. Nevével ellentétben nemcsak erdők alján, hanem nyíltabb területeken, mocsarak mentén, ártereken, patakok mellett is előfordul. Hegyvidéken 800-1000 méter magasságig jellemző. Elsősorban a lomboserdők zónájának a békafaja.
Magyarországon a nedvesebb erdők általánosan elterjedt faja. Jelentősebb állományai élnek a folyók menti ligeterdőkben, az alföldi mocsárréteken és a középhegységekben is.
Az erdei béka a három barnabéka közül a legkarcsúbb termetű. Végtagjai hosszúak. A hátsó lábat előrehajtva a bokaízület jóval túléri az orrcsúcsot, tehát a hosszabb a gyepibéka és a hosszúlábú mocsári béka lábánál. Az orrcsúcs kihegyesedő, a fej lapos. A sötét halántékfolt a szemnél keskenyebb. A felsőtest színe barnás, a környezethez jól alkalmazkodó. A torok és a hasoldal egyszínű sárgás, fehéres. A hát és a testoldal egyszínű, esetenként pontozott. A hát két oldalán a test síkjából csak kismértékben kiemelekdő mirigypárkányok többször megszakadnak, szemben a másik két barnabékával. A hátsó lábon feltűnő keresztsávozás látható. A hüvelykujj belső sarokgumója fejlett. Hosszú lábai teszik lehetővé, hogy az erdei béka igen messze képes ugrani. Ha megriasztják öles ugrásokkal menekül és szinte azonnal eltűnik az erdő avarjában vagy a fűszálak között. Ugrásban a hazai békák közül a legügyesebb.
Az erdei béka általában kerüli a nyílt vizet. Ezt csak a szaporodási időszakban keresi fel. Március második felétől válik aktívvá, majd rövidesen kezdődik a petézési időszak. A peterakás erdei tavakba, lassan folyó vizekbe, árkokba történik. Szaporodáskor a nőstényeknél kisebb termetű hímek jellegzetes, mély, kopogásszerű hangot hallatnak. A szaporodási idő mintegy két hétig tart. Egy-egy nőstény petéinek a száma meghaladhatja az ezret. A petecsomó ovális, a víz szélén ringatózik vagy a vízbe dőlt faágra tapad. A petéből kibújó ebihalak nyár végére átalakulnak és elhagyják a vizet. A kifejlett állatok 2-3 évesen válnak ivaréretté.
A víztől nagyobb távolságokra is eljutó egyedek tápláléklistája változatos. Nagyságának megfelelő rovarokat, csupaszcsigákat, gyűrűsférgeket fogyaszt. Többnyire a hűvös, párás éjjeli időszakban vadászik, de zárt erdőkben nappal is mozog. Egészen október közepéig aktív, aztán téli rejtekhelyre vonul. Egyes enyhe, hosszantartó fagymentes őszi és téli időben még később is látható. Egy ilyen időszakban e sorok írója a Szigetközben a Mosoni-Duna partján még december végén is talált aktívan mozgó erdei békát.
A faj hazai állományát - amely pontosan csak kevés helyen ismert) - természetes ellenségek (ragadozó és gázlómadarak, ragadozó emlősök) nem veszélyeztetik. Lárvaformáját egyes vízi állatok zsákmányolják. A legjelentősebb veszélyforrás a szaporodóhelyek (különösen az Alföldön) eltűnése, kiszáradása, beszántása, feltöltése. Az évtizedes száraz periódus igen erősen lecsökkentette a populációk létszámát, különösen K-Magyarországon. Ugyancsak sok állat pusztulását okozza a gépjárműforgalom, amennyiben műút keresztezi a vándorlási útvonalat.