216. Kecskebéka (Rana esculenta Linné,1758)
Rend: Farkatlan kétéltűek (Anura)
Család: Valódibéka-félék (Ranidae )
Angol neve: Edible frog
Német neve: Teichfrosch (Wasserfrosch)

Védett. Eszmei értéke: 2 000 Ft

. A kecskebéka a valódi békák között a "zöldbékák" másképpen a vízibékák Különös tagja. Hosszú ideig ennek a csoportnak csak két faját tartották számon, a tavi- és a kecskebékát. A kis tavibékát a tavibéka egyik változatának tekintették. Az örökítőanyag kutatások azonban bebizonyították, hogy a kecskebéka hibrid, a másik két béka pedig önálló faj. Ezek alapján a mai álláspont szerint a kecskebéka a tavi béka és a kis tavibéka természetes fajhibridje. Ezért az állat tudományos (latin) nevében vagy a complex szó szerepel (Rana esculenta complex) vagy újabban a klepton (Rana kl. esculenta) szó kap helyet. A kecskebéka elterjedési területe a két másik rokonfajéval csaknem megegyezik, vagy annál kisebb. A teljes elterjedési területet körülhatárolni azért nem lehet pontosan, mert a hibridizáció miatt nagy átfedést mutat az eredeti "szülőfajokkal". Európai elterjedésű, Franciaország nyugati partvidékétől egész Közép- és Kelet-Európában megtalálható. Skandináviában csak Svédország legdélibb részein él. A Pireneusi-, Appenin-félszigetről, és a Balkán-félszigetről valamint a Brit-szigetekről is  hiányzik. Élőhelye változatos. Vízközeli béka. Általában az állóvizek mentén gyakori, különösen a növényzettel dúsan benőtt víztereket kedveli. Lassabb folyású csatornák, folyók, patakok mellett is előfordul.

Hazánkban tipikus békafaj. Mindenfajta állóvízben megjelenhet. Halastavak, parki dísztavak, természetes tavak, árkok, csatornák, folyók, patakok, árterek, elárasztott területek egyaránt megfelelnek számára. A vízinövényzettel tagolt területeken kifejezetten gyakori lehet. Testfelépítése a kis tavibéka és tavi béka közötti átmenetet mutatja. A testhossza kb. 10 cm, de ennél valamivel nagyobb példányai is ismeretesek. Orra hegyes, hatalmas szemei kidüllednek a fej síkjából. A végtagok hossza is átmeneti a két faj között. Ha a hátsó láb combjait a testre merőlegesen állítjuk, a sarokízületek éppen elérik egymást. A hátsó lábujjak között az ujjak csúcsáig érő úszóhártya feszül. A hátsó végtag combján sárgás foltozottság látható. A lábon is foltok jellemzők. A sarokgumók fejlettek. A test alapszíne zöld. Ezen kisebb sötét foltok láthatók. A hát közepét kettészeli egy világos sárgászöld gerincvonal. A bőr csak kissé rücskös. A háti oldal két szélén egy-egy mirigyredő is végigfut. A test alja szennyesfehér vagy sárgásfehér. A hímek nagyra felfújható rezonátora fehér színű.Akárcsak a két további vízibéka, csak áprilistól válik aktívvá. Csoportosan a víz mellett vagy a vízben tanyázik, miközben zsákmányra vár. Nagy szemeivel igen jól lát, ezért a közelében mozgó rovarokat, egyéb állatokat gyors ugrással kapja el. A zsákmányszerzésben a mozgás érzékelése a lényeg, ez kísérletesen is bizonyítható. A felé tartott kisebb, világos, mozgó tárgyakra is rákap.A szaporodás csak a meleg tavaszvégi időszakban kezdődik, mikor a vizek felmelegedtek. Az előzőekben már említett bonyolult szaporodásmód egyik érdekessége, hogy a szülőfajok (tavi és a kis tavi béka) egymással létrehozott hibrid jei, a kecskebéka egyedek, mindkét szülőfaj egyedeivel visszakereszteződhetnek. Főképpen ennek az eredménye a kecskebéka tipikus példányainak a létrejötte. Ha a szaporodás több nemzedéken keresztül csak kecskebékák között történik, akkor egy idő után a peték terméketlenné válhatnak, vagy egyre nagyobb számban rendellenes lárvák jönnek a világra. Ezért mindenképpen szükséges a kecskebéka időről-időre történő visszakereszteződése valamelyik szülőfajjal. A fentiekben vázolt rendkívűl bonyolult és a természetben nehezen követhető szaporodásmód miatt egyes kutatók úgy vélik, hogy a kecskebéka valamikor önálló fajjá válhat. Jelenleg ezt azonban lassítja a szülőfajokkal történő együttes előfordulás, az izoláció hiánya.A petéző nőstény több ezer petét rak le több petecsomóban. A peték egy részéből nem fejlődik ki ebihal. Az ebihalak általában a nyár végére átalakulnak kifejlett békává s a vízben vagy közvetlen környékén maradnak. Októberben mind a fiatal, mind az idősebb egyedek a téli pihenőre a vizek iszapjába fúrják be magukat.A kecskebéka nagy egyedszáma jól ellensúlyozza a természetes ellenségek predációs hatásait. Az állományt veszélyezteti az élőhelyek megszűnése, a forgalom, emberi hatások. Régebben a kecskebéka étkezési célokat is szolgált, erre a latin fajnév (esculentaehető) is utal. Ma mesterségesen tenyésztik, ételkülönlegesség gyanánt szolgál. A természetes állományok védettek, ezek befogása tilos!