215. Kis tavi béka (Rana lessonae Camerano,1882)
Rend: Farkatlan kétéltűek (Anura)
Család: Valódibéka-félék (Ranidae )
Angol neve: Pool frogNémet neve: Kleine Wasserfrosch

Védett. Eszmei értéke: 2 000 Ft.A legkisebb termetű "zöldbéka".

Elterjedése nagy átfedést mutat a két másik rokonával (tavi béka, kecskebéka). Nem él az Ibériai-félszigeten, a Brit-szigeteken, Skandinávia nagy részén, a Balkánon és Görögországban. Közép- és Kelet-Európában elterjedt faj. Pontos előfordulását azonban nehéz körülhatárolni, mert a kevert állományok miatt a fajt nehéz egyértelműen megkülönböztetni. Mint önálló fajt csak mintegy 30 évvel ezelőtt írták le, miután kiderült a "zöldbékák" bonyolult hibridizációs szaporodási rendszere. Kisebb termete és mozgásigénye miatt mint tipikus vízibéka, nemcsak a nagyobb vizek, hanem a kisebb vízállásos területek, mocsarak, árterek, vízzel telt gödrök is élőhelyéül szolgálnak.
Magyarországon jellemző faj, noha pontos elterjedése még nem ismert. A síkvidéki területeken főképpen állóvizek mentén a legjellemzőbb. Kisebb vizekben is eredményesen fennmarad. A víztől lényegesen soha sem távolodik el. A másik két közelrokon békával gyakran egy-egy élőhelyen nagyobb egyedszámban él.
A vízibékák közül a legkisebb, általában 5-6 cm-es testnagyságú. Testfelépítése hasonló a tavi békához, de annál karcsúbb. A végtagok is rövidek. Ha a hátsó láb combjait merőlegesen állítjuk a test síkjára, akkor a sarokízületek nem érnek össze. Innen másik neve: rövidlábú béka.  A hátsó lábon a sarokgumója jól fejlett, kidudorodó félgömbhöz hasonlít. A hátsó láb combjának hátsó oldala sárgás színezetű, ez megkülönbözteti a tavi békától. A test színe világos zöldes, kisebb sötétebb pontokkal, foltokkal. A foltozottság kiterjed a testoldalra és a végtagokra, elsősorban a combokra is. A bőre csak kissé rücskös. A hát közepén világoszöld csík is húzódhat. A nem tipikus példányok azonban egészen sötét alapszínűek is lehetnek. A hanghólyagok egyszínű fehérek. A kis tavi béka hangja brekegő, a kecskebékáéra hasonlít. Általában csoportosan hallatja a hangját. A faj felismerése a hangok alapján nagy gyakorlatot kíván.
Általában áprilistól október végéig aktív. Igazi nappal mozgó vízibéka, a víztől nem távolodik el. A vízparton többedmagával napozik és zsákmányra les. A nagyon erős tűző napot azonban kerüli, mert a bőre hamar kiszáradhat, ami a pusztulásával járhat. Termeténél fogva a kisebb mozgó rovarok, csigák, férgek adják a táplálékának zömét. Kisebb gerinces állatokat csak ritkán zsákmányol.
A szaporodási időszaka a tavasz második felétől, a vizek felmelegedése után indul. A nőstény néhány száz apró petét rak a vízbe, petecsomó formájában. A víz alá süllyedő petékből alig egy hét múlva már kibújnak az ebihalak. Ezekből a kis békák a nyár végére fejlődnek ki és nagyobb számban a víz körüli nedves területeken csoportosulnak, intenzíven táplálkoznak, majd visszatérnek a vízbe. A kis tavibéka és a tavibéka természetes fajhibridjének tekinthető a kecskebéka. Azonban a hibridek is kereszteződnek egymással, bonyolult, nehezen értelmezhető szaporodási rendszert alkotva.
A téli időszakot vizek iszapjában vészeli át.
A faj természetes okok miatt nem veszélyeztetett, azonban a hazai állomány pontosabb felmérése szükséges ahhoz, hogy tökéletesebb képet kaphassunk a különböző élőhelyek populációiról.