(Salamandridae)
Angol neve: Smooth newt
Német neve: TeichmolchVédett. Eszmei értéke: 2 000 Ft.
Európa jelentős részén honos gőtefaj. Az área azonban nem érinti az Ibériai-félszigetet, Franciaország déli részét valamint Skandinávia középső és északi területeit. Hiányzik Korzika
és Szardínia szigetéről is. Európán kívűl a faj elterjedt egészen Kis-, és Nyugat-Ázsiáig. Általában alacsonyabb térszíneken, alföldi jellegű területeken fordul elő. Egyes élőhelyein akár 1
000 méter felett is előfordul.
Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori gőtefaj, noha csak ritkán kerül szem elé. Hazai élőhelyei igen változatosak. Ahol kialakul valamilyen időszakos vagy állandó víztér, ott számítani lehet
a faj megjelenésére. Ily módon tavak, mocsarasodó vizek, csatornák, ártéri területek, holtágak, bányagödrök, mocsárrétek, lápok egyaránt élőhelyeit jelentik. Ugyancsak előfordul kiadósabb eső után vagy
hóolvadás következtében létrejött pocsolyákban, keréknyomokban összegyűlt vizekben is. Ugyanakkor a szárazabb élőhelyeken (alföldi területek, dombsági tájak)
is jellegzetes állat. A vízmentes időszakban talajrepedésekben, pocoklyukakban rejtőznek el, majd az esős időben bújnak ki a felszínre.
A pettyes gőte viszonylag kicsi, karcsú állat, átlagos testhossza kb. 10 cm. A bőr sima, a szárazföldi életmódú egyedeké kissé
szemölcsös. A nemek kissé különböznek egymástól. A kifejlett hímek fején sötétebb és világosabb sávok húzódnak. A test háti és oldalsó része sárgás-zöldes színű barnás árnyalattal kísérve. A bőr
foltokkal, pettyekkel mintázott erre utal a faj magyar neve is utal. A végtagok is hasonlóan mintázottak. A hasoldal világos, ennek
közepén apró foltokkal tarkított. A hátsó végtagpár ujjain úszókaréjok találhatók. A hímek hátán jellegzetes háttaraj fejlődik. A taraj a szem mögött indul ki és csaknem egyenletesen tart a farok végéig.
A taraj a farok és a törzs között egyenletesen húzódik, jól kivehető bemetszés nincs. A nászruha jóval élénkebb színű. A taraj magassága ekkor jóval kifejezettebb, akár a 10
mm-t is elérheti. A felső része tipikusan csipkés, egészen a farokig. A farok alsó részén narancssárga és kékes színek élénkítik a nászruhát.
A kifejlett nőstény színei jóval egyszerűbbek és halványabbak, noha az alapszínek a híméhez hasonlóak. A háttaraj hiányzik, a hátsó végtag ujjain nincsenek úszókaréjok. A fejen lévő sávok
elmosódottak, a test pontozott. Ennek alsó oldala elmosódott sárgás, olykor foltokkal mintázott. A kifejlett, de még nem ivarérett szárazföldi alakok mindkét nem esetében lényegesen
egyszerűbbek, leginkább barnás, a talajhoz hasonló színűek. A fejen lévő sávok azonban ezeknél is jól kivehetők. Hazánkban a pettyes gőtéhez hasonló kárpáti gőte is előfordulhat,
elsősorban a Zempléni-hegységben. E fajnak a hasa sötét vérvörös. A hímnek csak hátpereme fejlődik, kifejezett taraja nincs. A test alapszíne olajos barnás-zöld.
A pettes gőte leginkább éjszakai életmódot folytat. A szárazföldi
alakok nappal rejtekhelyen húzódnak meg. Napközben csak esős, nedves időben aktívabbak. A táplálkozás főképpen az esti, éjjeli időszakban jellemző. A vízi környezetben élők is ekkor aktívabbak.
A kifejlett állatok táplálékát szárazföldi körülmények között kisebb rovarok, lárvák, házatlan csigák jelentik. A vízben a tápláléklista kiegészül kisebb rákokkal, ebihalakkal, hallárvákkal, békapetékkel.
Különösen kora tavasszal lehet jelentős a korán ívó békák petéinek zsákmányolása. A vízben élő lárvák leginkább egysejtűekkel, planktonikus rákokkal, később kisebb rovarlárvákkal táplálkoznak.
A gőte egyedek életük során rendszeresen vedlenek. A testről leváló bőrt hátrafelé tolják. Ha a vedlés vízben történik, a leváló bőrt az állat azonnal megeszi. A fejlődés során egyes egyedek
neoténiás állapotban maradnak. Ezeknél a vedlés kimarad. A téli torpor állapot után a gőték viszonylag hamar aktívvá válnak. Kedvező időszakban már februárban is láthatók az
olvadékvizekben. Túl korai megjelenésük azonban sok példány pusztulását is okozhatja. A tavasz eleji felmelegedés vagy 
hosszabb téli enyheség hatására aktívvá váló gőték sokaságát pusztíthatja el a visszatérő fagyos időszak. Ilyenkor, erős fagyok
után gyakran lehet találni jégbe fagyva gőtéket. A szaporodás időszaka április elejétől akár júniusig is elhúzódhat. Alföldi környezetben élő pettyes gőték korábban, a hegyvidéken élők
később szaporodnak. Az aktív ivari időszakban a hímek élénken mozognak a vízben, miközben a nőstényeket keresik. A fajra jellemző a nászviselkedés. Ezt a hímek részéről különböző
mozgásformák és illatanyagok kibocsájtása jelenti. Miután a hím által körüludvarolt nőstény a párzásra kész, a hím kellő időben a hímivarsejtjeit tartalmazó ondótokot az aljzatra juttatja, majd
ezt a nőstény a kloákanyílásával felszippantja. Néhány nap múlva a megtermékenyített petéket a nőstény külön-külön vízinövényekre vagy az aljzatra ragasztja. A peték száma nőstényenként
2-300 is lehet. A petékből a lárvák mintegy két hét alatt kelnek ki. A hidegebb víz a lárvafejlődés embrionális folyamatait lassítja. A kikelt lárvák kb. 10 mm hosszúak. Ezek néhány hónapig
vízben élnek, planktonikus szervezetekkel táplálkoznak. A kifejlett állatok 3 év alatt válnak ivaréretté. Az ivarérésükig leginkább szárazföldi körülmények között élnek, de csak esős, nedves
időszakban válnak igazán aktívvá.
A pettyes gőte hazánkban gyakori faj. Az állomány nagyságát számos tényező befolyásolhatja.
A faj természetes ellenségeinek a száma jelentős. A vízben ragadozó rovarok (pl.: csíkbogár), rovarlárvák (pl.: szitakötőlárvák), halak, vízimadarak csökkentik az egyedszámukat. A
szárazföldön rovarevő- és ragadozó emlősök, madarak a leggyakoribb predátorok. Jelentősebb változást azonban a természetes szaporodóhelyek eltűnése vagy szennyezése okoz, egyben
ezek a faj állományát leginkább veszélyeztető hatások.
