203. Tarajos gőte (Triturus cristatus Laurenti,1768)
Rend: Farkos kétéltűek (Urodela)
Család: Szalamandrafélék (Salamandridae)
Angol neve: Crested newt
Német neve: Kammolch

Védett. Eszmei értéke: 2 000 Ft.

A tarajos gőte Európa legnagyobb részén honos. Elterjedési területe keleti irányban egészen Ny-Ázsiáig terjed. Északon Skandinávia középső régójáig fordul elő. Az Ibériai-fészigeten és Görögország legdélebbi részén már található meg. A tarajos gőtének egészen a közelmúltig Európában 3 alfaját tartották nyilván. A legújabb populációgenetikai kutatások alapján azonban az alfajokat néhány év óta önálló fajokként tartják nyilván. Ezek alapján a dunai gőte (Triturus dobrogicus  Kiritzescu, 1903) a Duna mentén Ausztria ÉK-i részétől egészen a Román-alföldig előfordul. Bizonyosnak tűnik, hogy ez a faj Magyarországon, a Dunántúl D-i, DNy-i részén is él. Azonban a faj pontos előfordulása, mennyiségi viszonyai még kevéssé ismertek. Az alpesi tarajos gőte (Triturus carnifex Laurenti, 1768) az olasz és az osztrák Alpok területén, valamint Szlovénia, Horvátország és Jugoszlávia északi részein fordul elő. Hazánkban ez a faj is megjelenhet. A fentiekben ismertetett fajok olykor közös élőhelyen is előfordulhatnak és köztük hibridizáció is létrejöhet. Ezért a tényleges felismerésük viszonylag nehézkes. A balkáni tarajos gőte (Triturus karelini) az egykori Jugoszlávia déli részein, a Balkán-félszigeten, Görögországban, a Fekete-tenger mentén és Kis-Ázsiában honos, hazánkban egyáltalán nem fordul elő. A nem kevert fajok főbb bélyegei az alábbiak: a háttaraj a tarajos és a dunai tarajos gőte nászruhás hímjén a hát és a faroktájék között erőteljes bemetszéssel elkülönül. Az alpesi tarajos gőtén a háttaraj alig bemetszett vagy megszakítás nélküli. A dunai tarajos gőte hasa narancsszínű, a hasi oldalon számos sötét minta fekete hosszanti sávokkal tarkított. A torok alapszíne fekete, apró fehér pettyekkel mintázva. Az alpesi tarajosgőte torka sárga, a fej és a has oldalain nincs fehér pettyezés. A kézben tartott tarajos vagy dunai tarajos gőte példányokon alapos biometriai mérések alapján is lehetséges a két faj elkülönítése (Wolterstorff index). A hazánkban előforduló tarajos gőték önálló faji elterjedése, populációs viszonyaik alig ismertek. Ezért a továbbiakban csak a legelterjedtebb tarajos gőtét ismertetjük.

A tarajos gőte elterjedési területén belül sokféle élőhelyen előfordul. Általában 1 000 méterig tipikus, de egyes területeken ennél jóval magasabbra is felhatol.

Hazánkban gyakorinak számít. Mind alföldi sík, mind dombsági-, hegyvidéki területeinken is előfordul. Élőhelyei elsősorban vizes területek: tavak, lassan mozgó vizű kisebb folyók, patakok, csatornák. Jellegzetes élőhelyei az ártéri területeken visszamaradt vízállások, kubikgödrök, felszíni lapvizek, mocsaras területek. Szárazföldi körülmények között is előfordul, de itt csak akkor válik igazán aktívvá, ha a környezete nedvessé válik. Egyébként rejtekhelyre vonul és csak éjjel mozog.

A tarajos gőte hazánk legnagyobb gőtefaja. Egyes, idősebb példányok akár a 17-18 cm-t is elérhetik. Az átlagos testhossz 14-15 cm. A testalkat erőteljes, a végtagok is jól fejlettek. A nőstény testhossza többnyire meghaladja a hímét. A hát alapszíne sötétbarna, a has mindkét nemnél narancsszín árnyalatú, melyet fekete foltok tarkítanak. A farokhossz megegyezik a testhosszal. A pettyes gőte testalkatával szemben a törzs és a farok között jellegzetes bemetszés húzódik, amely különösen a kifejlett és nászruhás hímnél kifejezett.

A hímek hátán a sötétbarnás,  zöldes árnyalatú bőrt feketés foltok mintázzák. A testoldalon kisebb fehér pontok jellemzők. A fejen is megfigyelhető a sűrű fehér pontozás a sötét alapszínen. A has narancsszíne kifejezett, ezt jól kivehető fekete foltok tarkítják. A hímek hátának szembetűnő képlete a háttaraj, amely különösen a nászidőszakban fejlett. Ebben az időszakban a háton erősen csipkézett szélű háti taraj fejlődik, amely a fej mögött indul ki és egészen a farok végéig tart. Ennek színe hasonló a hátbőréhez. A taraj a hátsó végtagpár felett erősen bemetszett, majd a faroknál ismét kiszélesedik. A farok alsó részén kétoldalt díszes, gyöngyházfényű sáv húzódik. A nászidőszak után a háti taraj visszafejlődik, és csak a hát középvonalában egy keskeny bőrcsík formájában marad vissza. A kifejlett hímek kloákanyílásának a színe megegyezik a testoldaléval. A fiatal hímeknél azonban ez sárgás szinű.

A nőstény alapszínei hasonlítanak a híméhez, a hason a foltok kiterjedtebbek. A kloáka sárga. A torok és a fej kissé pettyezett. Az alsó élben sárgás, narancsos árnyalatú farok kisebb mint a hímnél. A nőstényeknek nem fejlődik háttarajuk.

A tarajos gőte leginkább kötődik a vízheza hazai fajok közül. Szemben más gőtefajokkal, amelyek az ivarérettségükig többnyire szárazföldi körülmények között élnek, ennek a fajnak a fiatalabb egyedei hosszasan is elidőzhetnek vízi környezetben. A szárazföldön élők éjjel aktíak. Napközben valamilyen rejtekhelyre húzódnak és csak a sötét beállta után aktivizálódnak. Mozgásuk lassú, kimért. A táplálékukat gyűrűsférgek, kisebb termetű házatlan csigák, kisebb rovarok jelentik. A vízben egyéb táplálékkal is kiegészül a zsákmánylista. Sokféle, a testüknél kisebb vizi élőlényt zsákmányolhatnak. Kisebb rákok, halikra, békapete, ebihal egyaránt a táplálékuk lehet. Egy-egy alkalommal jelentősebb mennyiségű táplálékot is felvehetnek.

A téli torpor állapotot elég korán felváltja az aktív időszaka. Az ivarérett állatok már tél végén, kora tavasszal előbújnak a rejtekhelyükről és azonnal felkeresik a már felovadó vizeket. A magasabb régiókban élő példányok csak a tavasz második részében bújnak elő. A vízben a hímek látványosan megváltoznak, nászruhát öltenek. A háttaraj kiemelkedik, csipkéssé válik, a farok oldala élénken csillogó gyöngyházfényű lesz. E pompás külsővel a szárazföldön esetlen mozgású hímek látványosan és gyorsan úszkálnak a vízben miközben nőstények után kutatnak. A szaporodóhelyet általában növényzettel tagolt tiszta vizű vízállások, tavacskák, útmenti vizesárkok, lápok, és egyéb vízterek jelentik. Amennyiben a hím nőstényt talál, megkezdődik a jellegzetes, látványos násztánc. A hím körbeúszkálja  a nőstényt, farkát legyezi, hátát felpúposítja. Közben a kloákájából csábító illatanyagot bocsájt ki és ezt a farkával a nőstény felé legyezi. Közben mindkét állat az aljzat közelébe kerül. Ha a hím kitartó udvarlásának engedve a nőstény kész a párzásra, akkor orrával megérinti a hímet. Ekkor a hím az aljzatra lerakja ondócsomóját, amit ezután a nőstény kloákájával felvesz. A megtermékenyítés a nőstény testén belül megy végbe. Néhány nap múlva megkezdődik a peterakás. A kb. 2-300 pete lerakása sokáig elhúzódhat. A peték főként a vízinövények levelére kerülnek, úgy hogy a nőstény a leveleket behajtja. A levél két oldalát a pete tartja össze. A petében meginduló embrionális fejlődés sebessége a víz hőmérsékletétől függ. A lárva kb. két hét alatt fejlődik ki és ezután bújik ki a peteburokból. Hidegebb vízben ez a folyamat tovább tart. A frissen kibújt lárva, amely kb. 10 mm hosszú, néhány napig még nem táplálkozik, mert a szikanyagát használja fel. Néhány nap múlva kezd önállóan táplálkozni. Eleinte kisebb planktonikus állatokkal él. A fejlődés mintegy 3 hónapig tart. A szervi differenciálódás során a végtagkezdemények közül először a mellső kezd kifejlődni. A lárvaállapot végére a külső kopoltyúfonalak visszafejlődnek, a végtagok mindegyike kifejlődik, az állat barnás színe sötétebbé válik. A tüdő kifejlődése után az állat elhagyja a vizet. A szaporodási tevékenységet befejezett kifejlett gőték, miközben testük a nyugalmi színt és alakot veszi fel, néhány hétig még a vízben maradnak (egyes példányok akár tovább is), majd a szárazföldön búvóhelyet keresnek. A fiatal gőték az ivarérettséget kb. 3 év alatt érik el.

A tarajos gőtének elég sok természetes ellensége ismert. A lárvákat számos ragadozó víziállat zsákmányolja. Nem ritka a kannibalizmus sem. A kifejlett állatok predátorai vízimadarak, hüllők, egyes békák. Az állományt leginkább azonban a szaporodóhelyek eltűnése, vagy idő előtti kiszáradása veszélyezteti leginkább. Hazai állománya azonban ezidáig stabilnak vehető.