205. Vöröshasú unka  (Bombina bombina Linné,1761)
Rend: Farkatlan kétéltűek (Anura)
Család: Korongnyelvűbéka-félék (Discoglossidae)
Angol neve: Fire-bellied toad
Német neve: Rotbauchunk

Védett. Eszmei értéke: 2 000 Ft.

Európa középső és keleti részének tipikus békafaja. Az área nyugati határa Németországban húzódik. Északon Dániáig, illetve a Baltikumig figyelhető meg. Keleti irányban mélyen az erdőssztyepp zónában is előfordul Oroszország területén egészen az Ural-hegységig. Az area érinti Kis-Ázsiát is. Délebbre az egykori Jugoszlávia területén és a Balkán-félszigeten honos. Ismert kisebb, elszigetelt populáció ja Svédország déli részén is. Elterjedési területén az alacsony térszínű síkságokon, általában 200 méter alatt fordul elő. Innen ered másik elnevezése is: alföldi unka.

Hazánkban a vöröshasú unka az alföldi területeken szélesen elterjedt. Megjelenik dombvidéki és részben középhegységi területeken is. Ahol kialakulnak kisebb-nagyobb kiterjedésű, hosszabb ideig megmaradó vizek, ott a faj megjelenése várható. A vízi élőhelyekkel szemben nem túl igényes, a legkisebb alföldi pocsolyában, keréknyomban, pusztai vízállásban, sáros pocsolyában is megjelenik. Ugyancsak gyakori az alföldi lápok, mocsarak környékén, csatornákban, tavakban, erdei környezetben lévő vizekben és számos egyéb vizes élőhelyen. Olykor olyan helyeken is megjelenik, ahol nemigen lehet rá számítani. Így előkerül lakott területeken, akár városi parkok vízterületeiből is. Feltételezések szerint képes a talajvízben a talajrepedések között is mozogni. Csak így magyarázható e sorok írójának Debrecen belterületi kertjében felülről teljesen zárt, több mint egy méter mély vízóra aknájában rendszeresen megjelenő unkák látványa.

A faj egyedei általában zömök testűek, mindössze 4-5 cm hosszúak, ritkán ennél kissé nagyobbak. A külbőr szemölcsös. A háton a lapos szemölcsök ritkásak, közepükön egy vagy néhány lapos, sötétszínű szarukinövéssel. A hasoldalon fehér pettyekkel mintás fekete alapszínen élénk vörös foltok jellemzőek. Ezek a foltok azonban lehetnek piros-sárgák is, ezért csak ezen bélyeg alapján összetéveszthető a sárgahasú unkával . A fej rövid, a szemek a fej síkjából kiállóak. A szemben a pupilla alakja szív, fordított háromszög vagy csepp alakú. A végtagok jól fejlettek. A hátsó végtag ujjait úszóhártya köti össze. A test felső része és a testoldal márványozottan szürkésbarna, szürkészöld. A végtagok felső oldalai is hasonló színűek, azonban az ujjak sötét vagy világos végűek. A végtagok alsó részén naracsvörös foltok díszlenek a sötét alapszín között. A nemek küllemre egyformák. A hímeknek két belső hanghólyagjuk van. Szaporodási időszakban ezek levegőtől teltek, jól kivehetővé válnak. A két nemet ezenkívűl csak a viselkedésükről (hangadás, peterakás stb.) lehet megkülönböztetni.

A vöröshasú unkák kora tavasszal már megjelennek. Március végén, április elején benépesíti a vizeket. A vízben gyakorta a víz felszínén lebeg szétterjesztett lábakkal vagy a vízparton lapul zsákmányra várva. Veszély esetén az iszapba bújik. Szárazon veszélybe kerülve gerincét homorítja vagy a hátára fordulva kivillantja élénk riasztó színeit ( unkareflex). A riasztószínek felhívják a támadó figyelmét az állat "mérgező" voltára. A bőrmirigyek váladéka valóban maró, csípős, mérgező hatású, ezért az unkák természetes ellenségeinek a száma csekély. Az unkák táplálékát a vízfelszínről fogható kisebb rovarok, a vízben élő rovarok, lárvák, apró rákok képezik.

A szaporodási időszak tavasz közepén a leglátványosabb. Az unkák hímjeinek a hangja, tekintve, hogy általában tömegesen együtt előforduló állatok, kórusszerű zsongássá erősödik egy-egy alföldi mocsár környékén. Különösen éjjel hallható a messzehangzó unkakórus, amely azonban nappal is felhangzik. Egy-egy unka hímjének a hangja halk "unk" - "unk" hangokból áll, amely hangok 1-5 másodpercenként követik egymást. A hím a kiválasztott nőstényt átkarolja (karolóreflex), miközben az több részletben petézik a vízbe. Egy-egy peterakás során akár 100 petét is lerakhat. A szaporodás időszaka akár a nyár elejéig is kitolódhat. A petecsomó petéiből a lárvák kb. két hét múlva bújnak ki. Az ebihalak háta barna, hasa szürkésfehér. A szem vonalában két világosabb sáv húzódik. Az átalakulási szakasz viszonylag gyors, a nyár közepén már kifejlett apró békák ugrálnak a szaporodóhely közelében. Ekkor testnagyságuk mintegy 1,5 cm. Itt jegyezzük meg, hogy egyes szerzők szerint a száraz periódusokban, amikor nincsenek felszíni vizek (pl.: szikes pusztákon) az unkák képesek a felszín alatti talajvízben is kifejlődni.

A vöröshasú unka hazai állományának általános veszélyeztető tényezői nincsenek. Egy-egy régióban azonban a hosszantartó száraz évek sorozata miatt eltünhetnek a kétéltű élőhelyek, így az unkák száma is erősen lecsökkenhet. Ez történt 1990 és 1997 között a Nyírségben, ahol jelentősen megfogyatkozott a vöröshasú unkák száma.