209. Zöld varangy (Bufo viridis Laurenti,1768)
Rend: Farkatlan kétéltűek (Anura)
Család: Varangyfélék (Bufonidae )
Angol neve:Green toad
Német neve: Grüne Kröte

Védett. Eszmei értéke: 2 000 Ft.

A zöld varangy Európa nagy részén elterjedt, gyakorinak mondható faj.  Azonban szinte teljesen hiányzik Skandináviából, a Brit-szigetekről, Franciaország középső és nyugati területeiről, valamint a Pireneusi-félszigetről. Az área a Kelet-Európai síkságtól az ázsiai kontinens belső részéig, Mongóliáig húzódik. Itt akár több ezer méter magasságig is felhatolhat. Észak-Afrikában ugyancsak jellemző békafaj. Feltételezhető, hogy a zöld varangy Európa középső és nyugati területein csak a jégkorszakok utáni időszakban terjedt el.

Az élőhelye igen változatos, a különböző élőhelyi adottságú területekhez jól alkalmazkodó faj. Előfordul sík- és dombsági területeken, középhegységekben valamint Ázsiában még 4 000 méteres magasságban is. A szárazabb, hidegebb éghajlathoz is jól alkalmazkodik. Leginkább azonban laza talajú síkterületeken, gyümölcsösökben és emberi településeken látható.

Magyarországon szélesen elterjedt faj. Alföldi, dombsági- és középhegységi régiókban egyaránt megfigyelhető. Legtipikusabb azonban síksági élőhelyeken, valamint emberi környezetben. Kultúrterületeken olykor nagyobb számban fordul elő, mint a barna varangy. Jellemző az előfordulása a kertségekben, különösen fóliasátrakban és ezek közelében, ahol nedvességet és zsákmányt talál.

Az állat tipikus bélyegei részben hasonlóak a család másik varangyfajához. Testnagysága 8-10 cm. A testmintázata jellegzetes, más hazai békafajjal nem téveszthető össze. A kültakaró háti és oldalsó részén a világos tejfehér színtől jól elhatárolódó világosabb és sötétzöld foltok rajzolódnak ki. A hímek alapszíne többnyire sötétebb mint a nőstényé, azonban a két nem megkülönböztetése a színezet alapján csak kevéssé lehetséges. Egyes példányok egészen sötét színezetűek. A foltokat piros vagy sötétzöld pontok hintik be. Az állat fején a nagy kidülledő szemek ovális szembogara vízszintes. A fültőmirigyek jól fejlettek, a dobhártyák is jól láthatók. A test felszíne bőrmirigyekben, szemölcsökben gazdag. A lábak zömökek. A hátsó lábujjak között az úszóhártya fejlett. A hímek mellső lábának harmadik ujján tipikus sötét bőrduzzanat jellemző. Ugyancsak a hímek sajátossága a toroktájékon lévő hanghólyag, amellyel különleges pirregő hangot hallatnak a párzási időben. A kevéssé hozzáértők bízvást vélhetik a hang alapján, hogy tücsköt vagy valamilyen tücsökmadár hangot hallanak.

Tavasszal viszonylag későn aktivizálódó állat. Leginkább áprilisban jelenik meg, majd a párzási időszak akár május közepéig is kitolódhat. Tipikus éjjel aktív faj. Nappal valamely rejtekhelyen (kövek alatt, talajrepedésekben, lyukakban) tanyáznak és csak az alkonyat beállta után indulnak vadászni. Lakott területeken nagyobb számban gyűlhetnek össze egy-egy jelentősebb teljesítményű lámpatest alatt, ahová a lámpának csapódó rovarok hullanak. A tápláléklista változatos, rovarok kifejlett alakjai, lárvái, földigiliszták, csigák jelentik a leggyakoribb zsákmányt. Éjjelente nagyobb távolságokat is megtesz.  A páradús fóliasátrakba bekerülő példányok ritkán nappal is mozognak.

A szaporodási időszak jóval később kezdődik mint a barna varangynál. Ennek ellenére olykor látható olyan barna varangy, hím amely zöld varangy nőstényt karol át. A hibridizáció azonban ritka. A szaporodóhely valamely vizes terület, amely nem feltétlenül ugyanaz, ahol az állatok kifejlődtek. Ezért a tavaszi vándorlási útvonal lerövidülhet, ha útközben megfelelő vízteret talál. A párzáskor a hímek a már említett pirregő hangot hallatják, amely egyben territóriumjelzés is. A párzáskor a nőstények hosszú, páros petezsinór okba akár 9-10 000 petét is lerakhatnak. Az ebihalak 2-3 hónap alatt fejlődnek ki és már a nyár végén elhagyják a vizet.

A téli torpor állapot október végétől jellemző. Rejtekhelyül fagymentes helyeket keresnek, vastagabb avarban, talajban, gyökerek között között húzódnak meg. 

A zöld varangynak nincs több természetes ellensége mint nagyobb fajtársának. Azonban - mivel gyakorta lakott területeken is előfordul - az emberi tudatlanság és rosszakarat célpontjaivá válhatnak. Az aszfalton előforduló példányok közül több a közúti forgalom áldozata lesz. A zöld varangyokat is veszélyeztetik egy döglégyfaj parazita életmódú lárvái.