212. Hosszúlábú mocsári béka (Rana arvalis wolterstorffi Fejérváry,1919 )
Rend: Farkatlan kétéltűek (Anura)
Család: Valódibéka-félék (Ranidae )
Angol neve: Eastern moor frog
Német neve: Moorfrosch

Védett. Eszmei értéke: 2 000 Ft.

A valódibékák közé tartozó 3 "bajuszos" béka közül a legváltozatosabb testszínű faj. Európa középső és északi részén él, a kontinens déli részén (a Pireneusi-félszigeten - az északi részének kivételével -, Olaszországban, a Balkánon) nem fordul elő. Hiányzik a Brit-szigetekről is. Északon nem él Norvégia hegyvidékén, de Svédország, Finnország sarkkörön túli tundra területein (Lappföldön) megjelenik. Az elterjedési határa egészen Szibéria nyugati részéig húzódik. Az élőhelyei leginkább síkvidéki nedves rétek, mocsarak, lápok, üde erdők. Nem hatol magasra, 5-600 méter feletti szinteken már nem jelenik meg.

Magyarországon a mocsári béka hosszúlábú alfaja fordul elő. Hazai élőhelyei általában az alföldi nedves kaszálók, üde rétek, láperdők, ártéri erdők, zárt keményfa ligetek. Dombsági területeinken is otthonos hasonló környezetben. A középhegységekben csak az alsóbb régiókban figyelhető meg.

Mint "bajuszos" barnabékának, az elkülönítése a másik két hasonló fajtól több bélyeg alapján lehetéseges. A test közepes testalkatú, kb. 6-8 cm. A fej csúcsos, a dobhártyák jól láthatók. A szem mögül kiinduló barna sáv ("bajusz") élénken elkülönül a test alapszínétől, kivéve a nászruhás hím egyedeket. A test színezete változatos lehet. Különösen szép a nászruhát öltött hím színe. A hazai békáink közül egyedül ennek a fajnak a szaporodó hímjei változtatják meg teljesen a színüket: élénk kékszínűvé válnak. A kék szín csak rövid ideig, néhány napig jellemző az egyedekre. A szaporodóhelyen mozgó, összegyűlő kék békák látványa igazán lenyűgöző. A nyugalmi ruhában a tipikus színezetű mocsári békák hátán a kétoldali mirigypárkányok között, a hát középvonalában egy világosszínű sáv húzódik. Egyes példányokról azonban ez hiányozhat. A test háti és oldalsó része általában világosbarnás-szürkés, kisebb foltokkal tarkítva. Olykor a bőr pettyekkel mintázott, de lehet teljesen egyszínű is. A torok és a hasoldal fehéres, esetenként halvány foltokkal. Hazánkban több színváltozat is előfordul (a háton csíkos, foltos és egyszínű). A mocsári béka kézben tartva a hátsó láb hossza alapján is meghatározható. A hátsó lábát előrehajtva a bokaízület éppen eléri, vagy majdnem eléri az orrcsúcsot (lsd. utolsó kép). A hátsó láb hüvelykujján fejlődő sarokgumó a három hazai "bajuszos" béka közül a legfejlettebb.

A mocsári béka kora tavasszal -az időjárástól függően -, már március első felében előbújik telelőhelyéről. Az aktívvá vált békák a környék jégtől szabaddá vált vízterületeit keresik fel és megindul a peterakás. A két nem egyedei általában egyszerre érnek a vízhez. A hímek 2 belső torokzacskójuk segítségével halk morgó, röfögésszerű hangot hallatnak. A szaporodás leginkább március végén és áprilisban zajlik. A nőstény a petéket nagy petecsomókban rakja le, amelyben 1500-2000 pete is lehet. A  peték a víz alá süllyednek, nem a víz felszínén úsznak. Az embrionális fejlődés mintegy két hétig tart. Az ebihalakból a nyár közepére alakulnak ki a kis kifejlett békák. Ezek elhagyják a vizet, de mindig nedves környezetben élnek. Ivaréretté két-három év alatt válnak.

A mocsári béka termetének megfelelő nagyságú rovar, gyűrűsféreg, csiga stb. zsákmányt szerez. Gyors anyagcseréje miatt élénken mozogva keresi a zsákmányt. Többnyire alkonyattól aktív, noha üde erdők alján, láperdőkben nappal is láthatók, főképpen a fiatalabb példányok. A hidegebb őszi időszak beköszöntével fagymentes, szárazabb rejtekhelyekre húzódik és itt telel.

Természetes ellenségei lehetnek a különböző gázlómadarak, vízisikló. Az ebihalakat különböző vízi állatok (gőték, szitakötőlárva, egyes békák) zsákmányolhatják. A természetes ellenségek állományát nem veszélyeztetik. Az utóbbi időszakban, különösen az Alföld keleti régiójában az évtizedes szárazság sodorta kritikus helyzetbe a faj populációit. Eltűntek a petézőhelyek, s a fák száradása miatt megszünt a párás, nedves élettér is. Talán a csapadékosabb évek beköszöntével egy idő után regenerálódik az állomány.